Gyönyörű veszedelem
Hideg volt, ám mégsem fáztam,
Egyedül álltam a holdsugárban.
Érzem, valaki figyel,
De ha sietek, akkor sem érném el.
Érzelmek tombolnak bennem,
Felváltva táncolnak lelkemen,
Nem tudok mit tenni ellenük,
Elmém zár el előlük.
Tisztelet jön, és biccent bátran,
Mögötte Fáradtság biceg aléltan,
De most lép be a Szerelem,
A gyönyörű veszedelem.
Haja arany, hangja bársony,
Megszólítom, ha meg nem állom.
Közelebb lép, nincs már kiút,
Kardjával már a szívembe szúrt.
Érzem a Kínt, ahogy átfut rajtam,
Végig sért, pedig meg sem szólaltam.
Gyötörtség fon magához hirtelen,
Elkapott a gyönyörű veszedelem.
Hideg volt, ám mégsem fáztam,
Csak álltam egyedül a holdsugárban.
Nem vár soká a Szerelem,
Forró csókja csattan hirtelen.
Érzem a Vigaszt, ahogy megfogja vállam,
Nem akartam, és nem is próbáltam,
Mégis elkapott, Ó, mitévő legyek,
eme gyönyörű veszedelem.
Rab vagyok már, mégse bánom,
Nem akarom, és nem is próbálom,
Megszökni már lehetetlen,
Kalitkába zárt a szerelem.
Hideg van, de mégsem fázok,
Nem akarok, és nem is próbálok,
Mosolyogva ülök ott bent,
Ahová bezárt a szerelem.
Nem érdekel, mit tesz velem,
Csak még egy kicsit, legyen mellettem.
Nem akarok, és nem is próbálok,
Kijutni már soha sem fogok.
"Nem!"
Kiálltom "Soha!"
"Én nem leszek rabszolga!"
Üvöltök, és a rácsokat tördelem.
A Szerelem közelít,
De elém nem állhat,
Egyre feljebb török fel,
A napvilágra.
Hideg van, és én már fázok,
Akarom, És meg is próbálom!
De rég élveztem már eme édes átkot,
Mikor szemembe holdfény karmolt.
Hideg volt, és én mégis fáztam,
Ott volt ő velem a holdsugárban,
Átölel, magához szorít, ahogy csak bír
Arcomon kivirágzik a pír.
Karját fogom, ellen nem állok,
Nem akarok, és nem is próbálok,
Boldogság ízzik a szívemben,
Hiszen tudom, hogy itt van mellettem.
Újra támad az ihlet ;) A szokást tudjátok: Akármilyne kérés, óhaj, sóhaj nyomja lelketeket, írjátok meg a kommentekben, vagy írjatok egy jól megfogalmazott e-mailt a felcsert@citromail.hu-ra.
Köszönöm a figyelmet, kedves olvasók :)
