Mikor megcsap az ihlet, akkor jó, ha az ember gyorsan leír mindent, nem igaz? 

Még mindig emlékszem a napra, amikor megláttam őt.
Szeme ragyogott, és midőn rám pillantott,
Lelkem tüze felpattogzott.

Testem megremegett, szám elnémult,
De ő csak nézett engem,
Míg ő is belepirult.

Elmék egybeforrt
Tudatunk meghasadt,
Az ő szemével láthattam
Magamat.

Gyönyörű pillanat volt,
Mely nem ért véget.
Óh, mily szép is volt,
Tán átélem még.

Ha esetleg te is kérnél egy napi verset, vagy talán már van is egy, és közzé szeretnéd tenni, akkor nyugodtan írd meg a kommentekben.